A politikai egyetértés szétesése a klímaváltozás ügyében

Hat évvel ezelőtt Nagy-Britannia volt az első nagy gazdaság a világon, amely elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re nettó nullára csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását. Ezt a törvényt annyira egyetértés övezte a parlamenti képviselők körében, hogy szavazás nélkül, csupán bólintás útján fogadták el. Azóta azonban a politikai légkör drámai módon megváltozott: a Westminsterben lévő konszenzus darabjaira hullott, és a nettó nulla célkitűzés egyre inkább politikai megosztottságot okoz. A Munkáspárt már egy korábbi határidőt is kitűzött: a tiszta energia előállítását 2030-ra tervezik. A Zöldek és a Liberális Demokraták gyorsabb nettó nulla elérést sürgetnek, míg a Konzervatívok visszafogják politikájukat, és most először egy jelentős politikai párt, a Reform UK, nyíltan megkérdőjelezte a nettó nulla elérésének szükségességét. Még egy korábbi munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair is kijelentette, hogy a meglévő globális megközelítések a klímaváltozás kezelésére nem működnek, habár később tisztázták, hogy intézete támogatja a kormány céljait.

Mi történt tehát azóta? 2019-ben, amikor a nettó nulla célkitűzés megszületett, a klímaváltozással kapcsolatos közérdeklődés rendkívül magas volt. Ez idő alatt ezrek csatlakoztak az Extinction Rebellion tüntetésekhez, Greta Thunberg, a fiatal aktivista pedig annyira befolyásos lett, hogy meghívták a parlamenti képviselők elé. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutató munkatársa azt állítja, hogy nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozás iránti aggodalomban vagy a nettó nulla támogatottságában, még ha az utóbbi időben nem is találkozunk annyi tüntetéssel az utcákon. Az átalakulás, amit Tryl megfigyelt, a klímaváltozásról folytatott diskurzus irányát érinti. A megélhetési költségek növekedése és az ukrajnai háború hatására a beszélgetések arra terelődtek, hogy ez hogyan érinti az emberek pénztárcáját, és biztonságosabbá teszi-e az országot. A vita egyre inkább polarizálódott a bal és jobb oldal között: míg a Munkáspárti és Liberális Demokraták szavazói a klímaváltozást a három legfontosabb kérdésük között említik, addig a Reform szavazói inkább ellenzik a nettó nullát, de nem annyira motiváltak az ügyben.

A Reform párt, amely a közelmúltban helyi választásokon jelentős sikereket ért el, a klímaváltozással kapcsolatos politikai diskurzusra is hatással volt. Richard Tice, a párt alelnöke úgy nyilatkozott, hogy a politikai napirendre tűzték a nettó nulla ellenállását. A közvélemény-kutatások szerint a választók egyre inkább azt tapasztalják, hogy a megélhetési költségek emelkedése, különösen az energiaárak növekedése, közvetlenül összefügg a klímaváltozással kapcsolatos intézkedésekkel. A Zöld Párt társelnöke, Adrian Ramsay hangsúlyozta, hogy a konszenzus szétesése aggasztó, és a pártpolitika hibáztatása mellett kiemelte, hogy az embereknek érezniük kell, hogy részt vesznek a klímaváltozással kapcsolatos intézkedésekben.

A Liberális Demokraták képviselője, Pippa Heylings szerint a politikai ellenszél egy része a „nagy olaj- és gázlobbik” által motivált, amelyek, mint mondja, megerősödtek Donald Trump politikája révén. A legmarkánsabb politikai változás a Konzervatív Pártban figyelhető meg, amely a 2050-es célkitűzés megfogalmazásától a célok lassításáig jutott el. A párt vezetője, Kemi Badenoch, a 2050-es terveket „lehetetlennek” nevezte, és azt állította, hogy a Munkáspártnak le kellene mondania a javasolt intézkedésekről, amelyek szerinte csődbe vinnék az országot.

Miközben a Munkáspárt jelentős része támogatja a vezetés álláspontját, a párton belül is vannak hangok, amelyek figyelmeztetik a vezetést, hogy a nettó nulla célkitűzés támogatása feltételes. Néhány szakszervezet egyre hangosabbá vált azzal kapcsolatban, hogy meg kell védeni a munkahelyeket a zöld energia átállásakor. A Munkáspárt számára fontos, hogy világos elképzelése legyen arról, hogyan fogják megvalósítani a zöld energia célkitűzéseit, különben a választók elveszíthetik a bizalmukat.

A nettó nulla célkitűzés 2050-re jelenleg törvényben rögzített, de a Munkáspárt „tisztán energiáért 2030-ra” ambíciója önkéntes vállalás, ami rendszeres találgatásokhoz vezetett a célkitűzés esetleges enyhítéséről. A kormányforrások azonban határozottan állítják, hogy a párt elkötelezett a cél mellett. John McTernan, a volt munkáspárti tanácsadó hangsúlyozta, hogy a tiszta energia elköteleződésének fenntartása kulcsfontosságú a kormány politikai jövője szempontjából. A Munkáspártnak meg kell tartania a zöld politikai programját, ami a következő választásokon is döntő szerepet játszhat.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx20znjejw1o