Dinoszauruszok tömegsírjának rejtélye a Halál Folyóján

Alberta zöldellő erdőségei alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, amelyben több ezer dinoszaurusz maradványai találhatóak. Ezek az állatok egyetlen, pusztító pillanatban vesztek oda, és a tudósok most a Pipestone Creek nevű területen, amelyet találóan „Halál folyójának” neveznek, próbálják megfejteni a 72 millió évvel ezelőtti rejtélyt: hogyan haltak meg. A kutatás első lépéseként a csapat tagjai egy nehéz kalapáccsal kezdenek dolgozni, hogy feltörjék azt a vastag kőréteget, amely a „paleó aranyat” takarja, ahogy azt Emily Bamforth professzor, a kutatás vezetője fogalmazza. Amint a csapat elkezdi a finomabb munkát, a föld és a por rétegeinek eltávolításával, lassan megjelenik egy zavaros, foszilis csontmaradvány. „Ez a nagy csontdarab itt, azt hiszem, egy csípő része” – mondja a professzor, miközben kutyája, Aster figyelmesen nézi a környéket, hogy jelezze, ha medvét látna. „Itt pedig mindenféle hosszú, vékony csont van, ezek mind bordák. Ez pedig egy különleges darab – egy lábujjból való.” A BBC News is ellátogatott Pipestone Creekre, hogy tanúja legyen ennek a préhisztorikus temetőnek, és megnézze, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat.

A helyszínről ezidáig több ezer fosszíliát gyűjtöttek össze, és ezek folyamatosan újabb felfedezéseket generálnak. A csontok mind a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak, amely a Triceratops egyik rokona. Ezek az állatok a késő kréta időszakban éltek, körülbelül öt méter hosszúak voltak és két tonnát nyomtak. Nagy fejüket egy egyedi csontfríz díszítette, három szarvval kiegészítve. Jellemző vonásuk volt a nagy orrhegy, amelyet „bump”-nak neveznek. A feltárás szezonja most kezdődött, és minden évben őszig tart. A csapat által feltárt kis területen a fosszíliák rendkívül sűrűn helyezkednek el, Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is lehet. Eddig egy teniszpálya méretű területet ástak ki, de a csontok ágyazata egy kilométer hosszan terjed a domboldalon. „Ez elképesztő sűrűség szempontjából” – mondja. „Hisszük, hogy ez Észak-Amerika egyik legnagyobb csontágyazata.”

A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok együtt, hatalmas csordákban vándoroltak, több száz mérföldet az északi nyári zöldellő vidékek felé, miután a déli területeken töltötték a telet. A térség, amely akkoriban sokkal melegebb volt, mint manapság, gazdag növényzettel volt borítva, bőséges táplálékot biztosítva a növényevő állatoknak. „Ez egyetlen közösség egyetlen faj állatából egy időpillanatban, és óriási mintát képvisel. Ilyen szintű példák szinte sosem fordulnak elő a fosszilis nyilvántartásban” – mondja Bamforth professzor.

A pipestone-i terület nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Még nagyobb dinoszauruszok is éltek itt, és ezek tanulmányozása elengedhetetlen az ősi ökoszisztéma megértéséhez. Két órányi autóútra található a Deadfall Hills, ahová sűrű erdőkön keresztül, gyors folyású folyón átgázolva és csúszós köveken átkelve juthatunk el. Itt nem szükséges ásni; a hatalmas csontok a part mentén hevernek, a víz kimosta őket a sziklákból, és csak arra várnak, hogy felfedezzék őket. Az egyik paleontológus, Jackson Sweder különösen érdeklődik egy dinoszaurusz koponyájának tűnő darab iránt. „Amit itt találunk, az főként egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus.”

A paleontológusok évről évre újabb és újabb felfedezéseket tesznek, és a kutatás eredményei segítenek megválaszolni a kérdést: hogyan halt meg annyi állat egyszerre Pipestone Creekben? „Hisszük, hogy ez egy migráló csorda volt, amely egy katasztrofális eseménybe keveredett, amely gyakorlatilag megsemmisítette, ha nem is az egész csordát, de egy jelentős részét” – mondja Bamforth professzor. Minden jel arra utal, hogy a katasztrofális esemény egy villámárvíz volt – talán egy hegyvidéki vihar, amely megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, fákat gyökerestől kitéve és köveket elmozdítva. Bamforth professzor szerint a Pachyrhinosaurusok nem állhattak ellen. „Ezek az állatok nem tudnak gyorsan mozogni, mivel nagy tömegük van, és nem igazán tudnak úszni.”

A területen talált kövek mutatják a gyorsan áramló víz örvényeit, amelyek mindent felkavartak. Ez a pusztító nap most a paleontológusok álma. „Tudjuk, hogy amikor visszajövünk, 100%-os garanciával találunk csontokat, és minden évben felfedezünk valami újat a fajról” – mondja Bamforth professzor. Ahogy a csapat összepakolja eszközeit, tudják, hogy még rengeteg munka vár rájuk. Csak a felszínt kapargatták meg, és sok más ősi titok vár még felfedezésre.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o