Kísérlet a szén-dioxid eltávolítására a tengerből az Egyesült Királyságban
Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partvidékén, amelynek célja a szén-dioxid (CO2) eltávolítása az óceánból. A SeaCURE névre keresztelt kis pilot kezdeményezést az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, mint a klímaváltozás elleni harc egyik új technológiáját. A klímakutatók széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid kibocsátásának csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Azonban sok tudós véleménye az, hogy a megoldás része lesz a már kibocsátott gázok visszafogása is. Ezeket a projekteket, amelyeket szén-dioxid-eltávolításnak neveznek, általában a kibocsátások forrásból való megfogására vagy a levegőből való eltávolítására összpontosítanak. A SeaCURE különlegessége abban rejlik, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb lenne-e a szén-dioxidot a tengerből vonni, mivel a vízben nagyobb koncentrációban van jelen, mint a levegőben.
A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögé kell menni, ahol egy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy „Figyelem: Murénák harapásra készülhetnek”. Ennek a forradalmi projektnek az elhelyezése nem véletlen, hiszen egy cső kígyózik a köves part alatt, amely a tengervizet szívja fel és hozza partra. A projekt célja annak meghatározása, hogy a szén eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a légkörben található klímaváltozást okozó gázok mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE feldolgozza a tengervizet, hogy eltávolítsa belőle a szenet, mielőtt visszapumpálná a tengerbe, ahol az újra CO2-t szív fel.
A látogatásunk során először találkozunk Tom Bell professzorral, a Plymouthi Tengeri Laboratórium munkatársával, aki bemutatja nekünk a projekt működését. A folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasabbá teszik, ami elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gázállapotban az atmoszférába kerüljön. „Ez itt a tengervíztisztító” – mondja Bell professzor egy mosoly kíséretében, miközben egy nagy rozsdamentes acél tartályhoz érkezünk. Ez a tartály maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyitsz egy szénsavas italt, az habzik, ez a CO2 kijutása” – magyarázza. „A tengervizet egy nagy felületen szétszórva érjük el ezt a hatást, mintha egy italt a földre öntenénk, és lehetővé tennénk, hogy a CO2 gyorsan távozzon.”
A levegőbe kerülő szén-dioxidot elszívják, majd égetett kókuszdió héjjal koncentrálják, hogy tárolásra előkészítsék. Ezt követően az alacsony szén-dioxid tartalmú tengervizet lúg hozzáadásával semlegesítik, majd visszapumpálják a tengerbe, ahol az azonnal újabb CO2-t szív fel, hozzájárulva a üvegházhatású gázok csökkentéséhez. Jelenleg a kísérleti projekt évente körülbelül 100 tonna CO2-t távolít el, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceán átrepülése során. Azonban a tenger óriási méreteit figyelembe véve a SeaCURE mögött állók hisznek a potenciáljában.
A SeaCURE projekt a brit kormány 3 millió font támogatását élvezi, és az Egyesült Királyságban 15 olyan pilot projekt között szerepel, amelyek célja a szén-dioxid-eltávolító és tároló technológiák fejlesztése. Az energiaügyi miniszter, Kerry McCarthy szerint „A légkörből eltávolított üvegházhatású gázok elengedhetetlenek a nettó nullás kibocsátás eléréséhez”. Az innovatív projektek, mint a SeaCURE, fontos szerepet játszanak a zöld technológiák kifejlesztésében, miközben támogató munkahelyeket teremtenek és növekedést ösztönöznek.
A projekt körüli viták között szerepel, hogy milyen hatással lesz a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz a tengeri élővilágra. Weymouthban a csőből kilépő víz olyan kis mennyiségben távozik, hogy valószínűleg nem okoz hatást. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD-hallgatója kutatja a projekt lehetséges hatásait, és tengeri élőlényeket tesztel alacsony szén-dioxid tartalmú víznek való kitettség alatt laborkörülmények között. Elmondása szerint „A tengeri organizmusok szénre támaszkodnak bizonyos funkciókhoz”, például a fitoplankton a fotoszintézishez használja, míg a kagylók a héjuk felépítéséhez.
A SeaCURE projekt tehát nemcsak a klímaváltozás elleni harcban játszik fontos szerepet, hanem a tudományos közösség számára is új kihívásokat és lehetőségeket kínál. A jövőbeli sikerekhez azonban elengedhetetlen a tudományos kutatások folytatása és a technológiai fejlődés, amely hozzájárulhat a globális felmelegedés megfékezéséhez.
Ezeket is érdemes megnézni
Covid-vizsgálat: generációs mészárlásról számoltak be
Szakértők figyelmeztetnek: az NHS-nek jobb tervre van szüksége a fogyókúrás injekciókhoz
