Egyes ebek vagy azért, mert nagyon aktívak, vagy azért, mert kíváncsi természetűek, akkor is, ha már nem számítanak pár hetes kölyök kutyának, nem tud szépen sétálni gazdája mellett pórázon.
Kölyök kutyáknak ezt általában elézzük, hiszen olyan aranyosan tud csatangolni és sajnáljuk megfosztani attól, hogy felfedezze a világot és, hogy megismerkedjen más kutyákkal. Ám a tanítást ajánlatos már ekkor elkezdeni, később sem lehetetlen.
Minden séta előtt vigyünk magunkkal jutalomfalatot – rengeteget –, lehetőleg a kutya száraz tápját használjuk erre a célra, mert gyakran fog kapni és jobbat tesz az egészségének, mint bármilyen más finomság.
Abban az esetben, ha a kutya már az ajtóban rángat minket, gyakoroljuk minden alkalommal az „ül” parancsszót, először mi menjünk ki az ajtón, várjuk meg, amíg a lábunkhoz ér és újra ültessük le magunk mellé, amíg becsukjuk az ajtót. Fordítva is gyakoroljuk, a házba is mi lépjünk be első ként.
Próbáljuk meg a kutyát olyan helyen képezni, ahol lehetnek figyelemelvonó elemek (más kutyák, emberek stb.), de ne legyen túl sok kezdetben.
Először az egyszerűbb parancsokat tanítsuk meg neki
Gyakoroljuk séta előtt, hogy a kutya ránk figyeljen, arra amit mondunk, amit testünkkel jelzünk, rögtön azután, hogy a szabadba érünk vele. Fontos, hogy ránk tudjuk összpontosítani, mivel ha elkezd izgatottan körbe szimatolni, minden szavunk egyik fülén be, másikon ki fog menni.
1-2 méteres távokat tegyünk meg a kutyával oda-vissza, folyamatosan azt hangsúlyozva, hogy figyeljen ránk. Időnként jutalmazzuk 1-1 falattal, amikor szófogadó.
Ezeket a köröket addig tegyük meg, amíg a kutya párszor a póráz kifeszítése nélkül képes követni minket.
Ezután kezdjünk el lassan sétálni a kutyával (természetesen hagyjuk elvégezni a dolgát közben, ha sürgős). Tartsunk mindig 1 jutalomfalatot kezünkben és kb. minden 4-6 lépésnél, amikor a kutya nem ránt a pórázon, hanem lábunk mellett lépked, adjunk neki 1 bogyót.
Minden alkalommal, amikor úgy látjuk, hogy a kutya meg fogja rántani a pórázt, hívjuk fel magunkra a figyelmet és adjunk neki egy falatot, ha engedelmeskedik.
Ha találkozunk egy kutyával, amelyhez a miénk játkosan szeretne közelíteni, próbáljuk megkérni a másik gazdát, hogy segítsen gyakorolni. Amennyiben van egy másik kutyás ismerősünk, bártan kérjük fel.
Amíg a kutya nem kezdi el rángatni a pórázt, a távolság megfelelő. Kis lépésekkel közeledjünk a másik eb felé addig, amíg érezzük, hogy a kutyánk ismét megrántana. Minden ilyen alkalommal álljunk meg és hívjuk fel magunkra a kutya figyelmét, ültessük le és jutalmazzuk meg.
Szép lassan, kis távokkal közelítsük meg a másik ebet, pár méteres közelségig és egyfolytában gyankoroljuk, hogy ránk figyeljen.
A kutyával minden ilyen alkalommal meg kell értetni, hogy amíg pórázon van, nem játszhat más kutyákkal, csak amikor az le kerül róla.
Tudnunk kell, hogy a fenti trükkök nem fognak működni, ha a kutyánkkal nem mennek az egyszerűbb parancsok, mint az „ül”, „nem” vagy „figyelj” és nem ismeri a „falka” rangorolását, azaz magát tartja magasabb rangúnak.
Képezzük hát ki először a kutyát arra, hogy együtt működjön velünk és később könnyebb lesz kint gyakorolni vele.
